A VIC-20 egy 8-bites otthoni számítógép volt, a Commodore Business Machines vállalat második kereskedelmi forgalomban kapható masinája. 1980-tól lehetett beszerezni, és a szériát egészen 1985-ig fejlesztették, utána már nem gyártottak többet belőle. A Commodore PET volt az elődje, és a még népszerűbbé váló Commodore 64-es modell vált az utódjává. Már a VIC-20 is eléggé el tudott terjedni, az első gép volt amiből több mint 1 millió talált gazdára. Megjelenésekor 299.95 dollárt kóstált.
A VIC-20 esetében a tervezők elsősorban arra koncentráltak, hogy a PET gép gyenge pontjait javítsák, fejlesszék. A gép immáron kisebb is lett, valamint nem volt egybeépítve a monitorral. Ez természetesen azt is jelentette, hogy könnyebb volt, hordozhatóbb, és tetszőlegesen lehetett monitorra vagy televízióra csatlakoztatni.
A gép mindösszesen 5 kB RAM-al volt felszerelve, és még a MOS 6502 típusú processzort is örökölte a PET-ből. A videót egy MOS VIC chip adta, ami mellett az alacsony előállítási költsége, és más paraméterei mellett döntöttek. 22 oszlopos, színes képet tudott generálni, ami pont megfelelt a cég elvárásainak, hiszen céljuk egy elérhető árazású színes otthoni számítógép piacra vitele volt. Természetesen a VIC-20 is a PET-ben debütált PETSCII karakterkészletet használta. A hosszú tervezési fázis alatt több prototípust is készült, amiből több bemutatásra került. Érdekes mozzanat, hogy a tervezés utolsó simításait a Commodore Japán divízió végezte. Újítás volt a korábbi géppel szemben a programozható funkció billentyűk, újratervezett írógép kivitelű billentyűk, és a beépített RS-232 soros port.
Míg a PET-et csak hivatalos viszonteladók terjesztették, az új gépet már lényegében közvetlenül a kiskereskedők kapták meg. Természetesen ez nagyban közrejátszott az elterjedésében, hiszen a seregnyi különböző tulajdonosi szerkezetű játékbolt, akciós kisáruház polcairól lehetett leemelni. Az első gép volt amit a K-Mart hipermarket árusított (amerikában ez olyan lánc mint nálunk pl. a Tesco). Óriási reklámkampányt indítottak, a televíziós spot-okban ismert sorozatsztár, sportoló és ki tudja még kik ajánlották a gépet. Az egyik legismertebb szlogen a "Miért vásárolnál csak egy videó játékot ?" volt, amivel az egy játékot tartalmazó, és "primitív" arcade gépekre utaltak. A VIC-20 igazi teljesértékű számítógép volt, és az emberek számára sokkal inkább elérhető volt mint az Apple. Természetesen a sajtó kritikával is illette a masinát, főleg a kevés RAM miatt ostorozták. Az 5 kB-ból csak 3.5 kB volt a BASIC számára elérhető. Nos ez a mennyiségű memória körülbelül annyi adatot tudott tárolni, mint egy teleírt A4-es papírlap. De mivel a memória bővíthető volt egészen 40 kB-ig, ez bocsánatos bűnnek számított.
Az alacsony memória, és a tervezettnél kisebb felbontású - de színes - képernyő miatt, felhasználási módja elsősorban az oktatás, és a kikapcsolódás, magyarán játékok. Ugyanakkor, egyszerűbb megvalósítású pénzügyi, táblázatkezelő, és kommunikációs applikációs szoftverek is készültek a gépre. Az otthoni felhasználók számára pedig nyitva volt a lehetőség a beépített BASIC programozási nyelv által, hogy a felmerülő problémáik megoldására saját programot írjanak. Pont ez a szűkös memória vitte rá sok hobbi felhasználót, hogy áttérjenek a BASIC-ről a gép közelibb Assembly, majd a tisztán gépi nyelvre. Ezzel helyet tudtak spórolni a memóriában, hisz a BASIC parancsok nem túl optimális gépi kóddá alakultak át. Linus Torvalds - a Linux későbbi megalkotója -, és Theo de Raadt - OpenBSD - első számítógépe volt a VIC-20.
Emellett programokat és játékokat lépten nyomon be lehetett szerezni, magazinokban közöltek begépelhető BASIC forrásokat, de voltak kazetta mellékletek is. A begépeléses módszer természetesen időigényes és mentálisan fárasztó, ám pozitívumai, hogy közben az ember a gépelést is gyakorolja, és akarva-akaratlanul látja, olvassa, megpróbálja értelmezi a begépelt kódot. A kialakuló felhasználói közösségek egymás között csere-berélték a "kincseiket". Egy magnókazettára sok-sok kisebb, vagy néhány nagyobb program elfért. Hozzávetőlegesen 500 magnókazettás, és 300 cartridge szoftver jelent meg a VIC-20 gépre.
A VIC-20 opcionálisan beszerezhető modemjével olyan online szolgáltatások váltak elérhetővé mint a CompuServe (a 90-es évek közepéig volt elterjedt), különböző BBS-ek (amatőr felhasználók otthonról üzemeltetett, üzenőfal/fórum szervere).
A kazettás egység, a Datassette volt, ami már a PET korában ki lett alakítva. Mint említettem a gép alapfelszereltsége 5 kB RAM volt, de ebből 1.5 kB erőforrás menedzsmentre, megjelenítésre és természetesen a BASIC és KERNAL szoftverekre volt fenntartva. Az RS-232 soros porthoz lehetett nyomtatót, mágneslemezes meghajtót csatlakoztatni. A felhasználói portot lényegében sok egyedi célra lehetett használni, de főleg a modem csatalkozójának számított. Természetesen nem hiányozhatott a DE-9 játékvezérlő port sem joystick és játék pad számára. A VIC chip grafikai képességei egyedinek számítottak, 176 x 184 pixel, a szöveges módban pedig 22 oszlop és 23 sor, karakterenként 8x8 pixel. A C64-hez hasonlóan egy színes keret volt a képernyő szélénél. Nem volt sprite, sem egyéb extra hardware képesség. A RAM speciális cartridge bővítőkkel volt növelhető, a következő méretekkel: 3 Kb, 8 Kb, 16 Kb, 32 Kb és 64 Kb. A valóságban azonban gondot okozott, hogy a bővítés után a memóriatérkép megváltozott, és így a programok nem feltétlenül működtek helyesen minden konfiguráció mellett. A RAM bővítés így körültekintő tervezést igényelt, de ha valaki csak több helyet akart a saját BASIC programjai számára jó döntésnek bizonyult.
A VIC-20 ezen felül úgy lett megtervezve, hogy apró módosításokkal integrálható legyen más gépekkel. Így lehetővé vált, hogy bonyolultabbnak számító térinformatikai rendszerek központi egysége, vagy kíváló kiegészítő eleme legyen.
