Google Translate

Hungarian English French German Italian Portuguese Russian Spanish

Legújabb hozzászólás

  • Astérix : Operation Getafix

    Tajti Dániel 2020.06.24 21:23
    Sziasztok Retro.Games.hu oldal kezelői! Azt szeretném kérdezni, nem tudjátok véletlenül az Astérix ...

    Bövebben...

     
  • Maniac Mansion

    Zerko 2016.07.17 08:37
    Kiváló bemutató, élvezet volt olvasni!

    Bövebben...

     
  • Turrican

    flexaplus 2015.09.16 02:32
    Miután elolvastam, a legtöbb témában egyet tudok érteni veled. Remélem nem kezdesz el majd úgy írni mint ...

    Bövebben...

Die Hard - Nakatomi Plaza

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A Die Hard film ígéretes anyag volt mindig is játék adaptációk készítéséhez. Korábban már bemutattam a C64 éra Die Hard játékát. Most azonban vessünk egy pillantást a Die Hard Nakatomi Plaza 2002-es próbálkozásra, melyet a Sierra Entertainment és Fox Interactive adott ki, és a Piranha Games fejlesztett le. A fejlesztés eléggé elhúzódott, és a Piranha-val is megtörtént a 90-es évekre jellemző állapot, nevezetesen hogy mire elértek egy bizonyos fejlettségi szintet a grafika már őskövületnek tűnt a konkurens játékokhoz képest. Így a kezdeti Build motorról átváltottak a GoldSrc motorra, majd végül a Lithtech-el fejezték be. Mai szemmel persze a Lithtech sem tűnik ütősnek, habár lényegesen professzionálisabb mintha leragadtak volna a Duke Nukem 3D szintjén vonagló 2.5 dimenziós Build-nél, vagy az első Half-Life "már megjelenésekor se az ütős grafikája miatt szerettük" GoldSrc motorjánál.

A játék nem aratott átütő sikert, és a játékos sajtó kifejezetten ostorozta, főleg a túl lineáris játékmenet, és a rengeteg bennemaradt hiba miatt. Jómagam a megjelenés után nem sokkal ki is akartam próbálni, de örökké lefagyott ezért hamar feladtam a próbálkozást. Csak évekkel később szedtem elő újra, feltettem az összes javítást, és reménykedtem hogy a mai 3D kártyákkal és Windows 7-en már talán kicsit stabilabb lesz. Nos, végig tudtam játszani, de még mindig voltak problémáim. Ha nem szeretném annyira a Die Hard franchise-t, és nem kötne le hogy egyszemélyes John Mclean hadsereg legyek néhány pálya után feladtam volna. De végigjátszottam. Az utolsó pár pálya már inkább csak kínszenvedés volt... :)

 Mit kell tudni róla

A játék egy igen puritán FPS tulajdonképpen, ha úgy vesszük erős sztorival, bár ha valaki nem látta az első filmet, talán úgy érezheti nincs benne túlburjánzó történetmesélés. Lineárisan követi a film legfontosabb mozzanatait, a helyszínek és szereplők hol jobban, hol kevésbé hasonlítanak a filmhez, de mégis átjön rajta a Nakatomi ház és a túszdráma hangulata. Amin meglepődtem, hogy extra jeleneteket is kitaláltak ami a filmben nem volt. Ezek szinte mind időre megoldandó feladatok. Ezek a legnehezebbek, mert semmi útmutatót nem kap a játékos, hogy mit is kéne pontosan csinálni. Igen elismerem vannak utalások, de többnyire csak a sokadik nekifutásra tudatosult bennem, hogy most x tárgyal fussak y helyre, használjam majd menjek z helyre. Ha kifutsz az időből akkor tipikusan felrobban az épület, vagy John Mclean valami mástól purcan ki...

Valamiről beszélnünk kell

Rengeteg terrorista van a játékban. Úgy értem: irreálisan sok. A filmben még elfértek egy furgonban, itt viszont minden sarkon csapatokba lehet belefutni. Ráadásul az a sanda gyanúm, hogy időközben újak is termelődnek. Nem mondom, szeretem a kihívást, de tényleg éreztem játék közben hogy ez bizony csalás! Mondanom se kell a terroristák szinte kivétel nélkül 90%-os pontossággal eltalálnak, csak az a kérdés hogy épp hány százalék életerőt húz le egy-egy találat. Mivel ilyen hamar elfogy a játékos életereje, állandóan fedezékben kell lenni, előbújni két lövésre és újra fedezékbe vonulni. Persze, hisz így realisztikus mondhatnánk, de tekintve hogy a terroristák túl jól céloznak, rengeteg van a pályákon, és ők bezzeg gond nélkül flangálnak, bármikor megrohamozhatják a fedezéket is, és az már gond. Távolabbi fedezékik már el se jutni. Igazi taktikai agy munkát kíván meg ha végig akarod játszani, a gond csak az hogy inkább játszani szeretnék nem dolgozni...

Ami még megnehezítette az életem, hogy a jobb, hatékonyabb fegyverek esetében állandó lőszerhiányban szenvedtem. Sok fegyver egész egyszerűen használhatatlanul pontatlan is, és ez is hozzájárult a lőszer túl gyors elhasználásához. Volt egy olyan pálya azt hiszem a könyvtár, vagy az irodák ahol a fél pályát szó szerint pisztollyal és örökké majdnem üres tárral fejeztem be.

Verdikt

A hibái ellenére a pályák jól ki vannak találva. Nem vonultat fel sok fegyvert, és sajnos túl pontatlanok, úgy érzem végülis így adta vissza a filmet jól, és még egy-két igazán erősebb darab is van (kevés lőszerrel persze). A hangok nem kiemelkedőek, de elfogadhatóak, az aláfestő zene ellenben egész jó. Fura ez, hiszen jó alapanyagból jó játéknak kéne kisülnie, de el tudom képzelni hogy a sok hiba miként vette/veszi el a kedvét a játékosok többségének. A helyzeten véleményem szerint nem segít az hogy próbáltak új jeleneteket, tárgyhasználatot, és más "mini-feladatokat" beletenni a játékba. Az időnként felbukkanó SWAT csapatokat se tudtam mire vélni. Mivel a kezdettől ellenségesen viselkedtek velem, inkább következetesen kiiktattam mind. Csak később jöttem rá hogy csak akkor hagynak békén ha Mclean felmutatja a jelvényét.

Ha szereted a Die Hard-ot próbáld ki, mint én, te se fogod könnyen feladni, hisz John Mclean bőrében viheted végig a történetet. Ha viszont egy jobb FPS élményt keresel, nem éri meg bíbelődni vele. Én nagyjából 3 nap alatt vittem végig (napi pár óra ráfordítás). A cikk végén láthatod, hogy egy hibátlan speedrun 48 perc, tehát ha nem hangolták volna ilyen nehézre, akkor egy halandónak se nyújtana 3 napnyi kínt és szenvedésnél többet :)


Videó: Die Hard - Nakatomi Plaza (Speedrun)


játék bemutató találomraJáték Találomra

Defender

Kezdetben vala, amikor még luxusnak számított az otthoni videojáték, sok fiatal játéktermekbe, éttermekbe vagy akár kocsmákba járt, hogy az ottani arcade masinákon kapcsolódhasson ki, és persze hogy újabb rekordokat döntsön meg a gépen - három betűs névjegyét hagyva benne. Ahogy a videojáték ipar elkezdte kinőni magát, megjelent az igény rá, hogy a fanatikusok otthon is élvezhessék ezeket a játékokat.

A Williams Inc. 1982-ben dobta piacra a Defender című játékot, már az Atari 5200 - akkoriban újnak számító - otthoni gépére. A játék valójában egy már létező műfajt képviselt az ún. "horizontal shooter", de új (nem lineáris) elemeket is vittek a játékmenetbe. Három féle nehézségi fokon kellett felvenni a harcot az űr kevésbé barátságos népeivel, egy jól felfegyverzett űrhajó manőverezésével. Lássuk mit kell tudni erről a korai 8bites, klasszikus alkotásról.

Bővebben...:

Zene

Google keresés

Váltó

Digitális Táregység


Számrendszer

#=

IMDb Keresés

Kód

Karakter

Szín

Szín kódtábla

Webmaster: GoobeMaster
Érvényes XHTML és CSS
Minden jog fenntartva! ® 2010 - 2017
Jogtulajdonos: United Voxels Ltd. (United Kingdom)

Check Google Page Rank

Technikai háttér: