Gyermekkorom egyik legkedvesebb játéka volt a Lost Dutchman Mine, 1989-ben megjelent ügyességi/kalandjáték, amit a Magnetic Images fejlesztett és publikált. Megjelent Amiga, Atari ST és PC-DOS platformokra is.
A nem lineáris kalandjátékban egy aranyásót alakíthatunk, a játék nagyjából 1860-ban játszódik. A cél a minél nagyobb vagyon összegyűjtése, de a játéknak nincs vége, bármeddig lehet folytatni (feltéve, hogy túléljük a sok-sok vadnyugati kihívást).
A sakk egy klasszikus táblás stratégiai játék, ami végigkísérte az emberiség történetének nagy részét. Igen addiktív, letisztult szabályokra épülő, kétszemélyes játék alapvetően. Mondanom sem kell, a számítógépes változatok is mindig nagy kedveltségnek örvendtek, sőt még a gép elleni "egyszemélyes" játékmódot is lehetővé tette.
Tehát, van egy király alapjáték, amit az Interplay még pikánsabbá és vonzóbbá tett az 1988-tól 1994-ig tartozó sikerszériájával a Battle Chess néven. Lényege, hogy a figurák a szemünk láttára kelnek életre: valóban szépen animált módon mozognak, és harcolnak. Ahogy a király diadalittasan és lomhán, addig a királynő kecsesen és bájosan suhan át a harctéren. De a legviccesebb természetesen az ütések!
A grafikus megjelenítésű point and click (mutass és kattints) típusú kalandjátékok fénykorának egyik legszebb ékköve. A Lucasfilm Games berkeiben fejlesztett játék a karibb tenger szigetvilágának kalózok lakta életét eleveníti fel, rengeteg fantáziadús elemmel tűzdelve. Tehát nem a történelem hű illusztrálása és történetvezetés kapott hangsúlyt, hanem teljes mértékben a - kicsit a kalandjátékok önironiájának is tekinthető - humor!
A főszereplő egy Guybrush Threepwood (kb: Kefefickó Szitokfa) nevű fiatalember, akinek az álma, hogy kalózzá váljon. A célja eléréséhez különböző helyeket és két szigetet is fel kell fedeznie, miközben agyafúrt feladványokat kell megoldania. Ezek a feladványok egyébként pont azért nehezek sokszor, mert a megoldás annyira egyértelmű hogy arra nem is gondolnál! Persze vannak kivételek, amikor végig kell járni minden lehetőséget, mire rájössz hogyan tovább.
A kalandjátékok sokáig szigorúan 2D pixelgrafikus megjelenítést alkalmaztak, de a 80-as évek végefelé, a 90-es évek elején a PC teljesítménye rohamos fejlődésnek indult, ami lehetővé tette, az olyan egyszerű 3D motorra épülő játékok létrejöttét mint pl. a Wolf3D.
Az Alone In The Dark (magyarul: "Egyedül a Sötétben") egy stílusteremtő játék, az első 3D túlélő horror. A helyszínek ugyan két dimenziós képek, de a karakterek, tárgyak, és néhány interaktív bútorzat teljesen poligon alapú 3D. A játék hangulata nyomasztó, néhol ijesztő (de nem a túlzottan gusztustalan fajta), a zenei aláfestés elsőrangú, megteremti a feszültséget ha kell és feloldja ha elmúlt a veszély :). Tipikus H.P Lovecraft stílusú történetvezetés jellemzi.
A játék 1992-ben jelent meg az Infogrames kiadó gondozásában, Frédérick Raynal tervei alapján. Osztatlan sikert ért el a játékosok körében, így rengeteg folytatás követte. Az első három részben megmaradt a 2d/3d hibrid motor, de később ezt lecserélték.
Végigjátszás videó és letöltés a cikk végén!
A Summer Challenge 1992-es dos játék, és a nyári olimpiai játékokat dolgozza fel. A MindSpan kanadai illetőségű cég fejlesztette, és az Accolade akkoriban nagyhírű játék kiadó vállalat terjesztette. A MindSpan többnyire sportjátékokat fejlesztett többféle platformra, nagy hangsúlyt helyezve a minőségi grafikai megjelenítésre (256 színű, VGA felbontás), és a hangulatos játékmenetre. Készült egy téli olimpiai kiadás is, a Winter Challenge.
Egy vagy többszemélyes játékmódban lehet kűzdeni az érmekért. Társaságban nagyon jó játszani, és közben rekordokat is lehet dönteni.
Cikkünkkel a London 2012-es olimpiai játékok magyar indulói, és éremszerzői előtt kívánunk tisztelegni.
